A tudósok megállapították, hogy a rekordméretű kozmikus robbanást, amely a valaha látott legnagyobb erővel világította meg az eget, egy hatalmas mennyiségű csillagmagot tartalmazó strukturált sugár okozta, amely felrobbant és egyenesen a Föld felé tartott.
A tavaly októberben észlelt GRB 221009A gammasugár-kitörés olyan fényes volt, hogy műszereink nem tudták megmérni. Ám amikor az első utalások megjelentek, a tudósok siettek, hogy teleszkópokat irányítsanak az irányába, és a rengeteg összegyűjtött adatnak köszönhetően egy nemzetközi tudóscsoport végre rájött, hogyan generált egy szupernóva ilyen erős robbanást.
A Csónaknak nevezett GRB 221009A (a legfényesebb közülük) egy viszonylag közeli, 2,4 milliárd fényévnyire lévő hatalmas csillag halálának eredménye, amely a külső héj kilökődése után fekete lyukba omlott. Az összeomlás által keltett gamma-kitörés keskeny, strukturált sugarat tartalmazott, amelyet szélesebb gázáram vett körül. A kapott eredmények fontosak ahhoz, hogy megértsük a fekete lyukak kialakulását és azt, hogy miként történnek a világegyetem legfényesebb robbanásai.
A gamma-kitörések a legerősebb robbanások az űrben, és sokféleképpen fordulnak elő. A hosszan tartó gamma-kitöréseket, például a GRB 221009A-t, hatalmas, gyorsan forgó csillagok halála okozza. Amikor elérik életük végét, ezeknek a csillagoknak a magjai, amelyeket már nem támogat a fúzió külső nyomása, a gravitáció hatására összeomlik, és szupersűrű objektumot, például fekete lyukat képeznek. Ugyanakkor a csillag külső anyaga egy hatalmas robbanás - szupernóva - következtében kilökődik kifelé.
Nem volt azonnal világos, hogy mit nézünk a GRB 221009A esetében, bár hosszú időtartama azt jelezte, hogy szupernóváról van szó. De a robbanás puszta ereje – akár 18 teraelektron volt, ami elképesztő rekord – valóban rejtélyes volt, és a rejtély csak mélyült, ahogy a tudósok folytatták az ásást.
A tudósok már arra a következtetésre jutottak, hogy a GRB 221009A sugárhajtása a Föld felé irányult, de a robbanás utófénye még hónapokkal később is fényes volt. Ez nem jellemző a keskeny sugárhajtásra, ami arra utal, hogy valami más történik. A csapat elemzése azt sugallja, hogy valami más volt a nagy mennyiségű kilökött külső csillaganyag, amelyet a sugár befogott, miközben áthaladt.
Ezek az eredmények segíthetnek megmagyarázni a korábbi rendkívül fényes gamma-kitöréseket, amelyekből szintén hiányzott a tipikus sugárjelzés.
Olvassa el még: