A Jupiter körül mozgó felhők nem tűnhetnek vendégszeretőnek, de a látszat megtévesztő lehet – állítja egy kutatócsoport a Naprendszerünk más részein rejlő biológiai fejlődés lehetőségeiről. Az új tanulmány azt vizsgálja, hogy milyen kulcsfontosságú tényezők szükségesek az élet fenntartásához, és kétségbe vonja egy másik lehetséges helyet is, amelyet potenciális inkubátorként neveztek el - a Vénuszt.
Egy új tanulmány kimutatta, hogy az általunk ismert élet lehetetlen a Vénusz légkörében. Az élet keresése a Földhöz legközelebb eső bolygón eddig eredménytelen volt. 2020-ban a tudósok foszfingázt fedeztek fel a Vénusz légkörében, amelyet köztudottan a Földön élő baktériumok termelnek. Később ezt a felfedezést megkérdőjelezték, és kiderült, hogy a tudósok összetévesztik a foszfint egy teljesen más anyaggal - a kén-dioxiddal.
Egy új tanulmányban a tudósok feltették maguknak a kérdést: van-e elég víz a Vénusz légkörében ahhoz, hogy lehetséges legyen az élet a bolygón? Kiderült, hogy a Vénusz légkörének középső rétegeiben uralkodó mérsékelt hőmérséklet ellenére nincs más szükséges feltétel az élethez. Mégpedig elegendő mennyiségű víz, amelynek nagy részét a kénsav cseppjei tartalmazzák.
Szintén érdekes:
- A Parker Solar Probe megmutatta a Vénusz éjszakai oldalát
- A NASA 30 év után először küld két küldetést a Vénuszra
Annak érdekében, hogy megértsék, lehetséges-e élet a bolygó légkörében, a tudósok a vízaktivitást értékelték, amely a relatív páratartalomhoz kapcsolódik. A víz aktivitása meghatározza a mikrobasejtek hatékonyságát, ezért meghatározza a populációt. Ez a paraméter 0 és 1 között van, és egy egység 100%-os páratartalmat jelent.
2017-ben John Hallsworth mikrobiológus felfedezett egy szárazföldi gombát, amely 0,585 páratartalom mellett is képes életben maradni. Ezek a legfojtóbb körülmények, amelyek között a biológiai aktivitást valaha is mérték. A Vénusz légkörében azonban még az ilyen ellenálló szervezetek sem tudnak életben maradni. Kiderült, hogy a vízaktivitás ott nem több, mint 0,004. Más szóval, a bolygó légköre százszor szárazabbnak bizonyult, mint a Föld legszívósabb élőlényei létezésének határa.
A vízkoncentráció ilyen precíz kiszámításához a tudósok hét amerikai és szovjet szonda, valamint egy, a Vénuszra az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején a Vénuszra küldött orbiter méréseit használták fel.
Olvassa el még: