dob rakéták extrém esemény, mind az emberek, mind az állatok számára. Amikor a sikló elhagyja a földet, a főgépek olyan hangosan zúgnak, hogy az ember akár meghalhat is ettől a hangtól. És mi a helyzet a természettel? A tudósok kezdik aktívabban tanulmányozni ezt a kérdést.
Az éves kilövések számának növekedésével a rakétazaj hatása érezhetőbb lesz. Csak 2022-ben 180 sikeres bevezetés volt – csak a vállalat SpaceX átlagosan 6 naponta egyszer rakétát állított pályára. Ezeknek a kilövéseknek a vadon élő állatokra, különösen a veszélyeztetett fajokra gyakorolt hatása azonban kevéssé dokumentált.
De ezen változtatni kell. Egy környezetvédő csapat három év alatt közel 1 millió dollárt kapott, hogy a kaliforniai Vandenberg légibázis közelében megfigyeljék a madarakra és más veszélyeztetett állatokra gyakorolt rakétaindítások rövid és hosszú távú hatásait. Történelmileg Vandenberg 5 és 15 rajt között adott otthont rakéták minden évben, de 2030-ra ez a szám várhatóan évi 50-100-ra nő. Az élővilágra gyakorolt hatás jelentős lehet, mivel a légibázis 40 300 hektáron, 68 kilométernyi partszakaszon található, és 17 növény- és állatfajnak ad otthont, amelyeket a kihalás fenyeget.
Az új tanulmány részeként a tudósok azt vizsgálják, hogyan viselkednek az űrkikötő közelében élő veszélyeztetett vadon élő állatok rakétakilövés előtt, alatt és után. Köztük a mexikói sólyom vagy aplomado, valamint a szürkésbarna madár, a sárgalábú homokkóró.
A tudósok azt tervezik, hogy kamerákkal rögzítik az állatok kilövésre adott reakcióit, valamint speciális hangrögzítő eszközökkel dokumentálják a madárdal változásait. Általánosságban a kutatók tudják, hogy a különösen emberi forrásból származó zajnak kétféle hatása lehet az állatokra: a halláskárosodás, amely bizonyos hangjelzéseket is elfed, és a pszichológiai hatások, például a stressz. Egyes kutatók úgy vélik, hogy a krónikus zajszennyezésnek hosszú távú hatásai is lehetnek az állatok viselkedésére, beleértve a madarak vészjelek felismerésének módját.
Egy tavalyi tanulmányban például a tudósok azt találták, hogy a repülőterek közelében élő madarak, ahol a zajszint magasabb, mint a lakóövezetekben, szabályozzák énekük időzítését és gyakoriságát. Egyes esetekben korábban reggel énekeltek, "hogy több idő legyen a folyamatos éneklésre, mielőtt a légi forgalom megkezdődik" - állapította meg a tanulmány. Sok minden azonban ismeretlen maradt az antropogén zajnak az állatok viselkedésére gyakorolt hosszú távú hatásairól.
A projekt egyik kutatója, Kent Gee korábban nagy teljesítményű rakétakilövésekből származó zajszintet mért NASA A Saturn V és azt találta, hogy az indulás során a zajszint elérte a 204 decibel rekordot. Az Artemis I küldetés részeként az Orion kapszulával való rakéta indításakor a zajszint elérte a 136 decibelt.
Csak tájékozódásképpen: veszélyesnek számít a 120-160 decibel közötti sugárhajtású repülőgép hangjának 30 másodpercnél tovább hallgatása. Az Egyesült Államok Szövetségi Polgári Repülési Hivatala szerint (FAA), a 90 decibel feletti hang hosszú távú expozíciója visszafordíthatatlan halláskárosodáshoz vezet. A hallásvesztés 110 decibelnél kevesebb mint két percen belül jelentkezhet, a fülfájdalom és -károsodás pedig 120 decibelnél kezdődik.
Manapság több tonna vizet használnak fel a rakétaindítások során, ami lehetővé teszi a hajtóművek zajának bizonyos mértékig történő elnyomását. Ez segít megvédeni a hordozórakétát és rakományát a szélsőséges akusztikától, de hogy ez elegendő-e a közeli vadon élő állatok hosszú távú védelméhez, nem tudni. A tanulmány eredményei várhatóan segítenek értékelni a vadon élő állatok védelmét szolgáló kilövési ütemtervek változásait, például tovább csökkentik az indulási zajt, vagy elkerülik a kilövéseket a költési időszakokban.
Olvassa el még: