A NASA Hubble teleszkópja "gyöngysort" rögzített galaxisok ütközésekor

A NASA Hubble Űrteleszkópja csillogó égi látvánnyal találkozott, miközben az univerzum mélyére pillantott, feltárva egy galaktikus ütközésből származó "gyöngysornak" nevezett jelenséget. Az űr hatalmas kiterjedésében az AM 1054-325 galaxis figyelemreméltó átalakuláson ment keresztül: hagyományos spirálformájából egy elbűvölő S-alak lett a szomszédos galaxis gravitációs hatása alatt. Ez a kozmikus tánc megfeszítette a galaxis alakját, és létrejött egy fényes gyöngysor, amelyek mindegyike újszülött csillagok halmazát képviseli.

A NASA kifejti, hogy ezek a galaktikus találkozások nem jelentenek végzetet a benne lévő csillagok számára. Éppen ellenkezőleg, katalizátorként szolgálnak a csillagok új generációinak és esetleg az őket kísérő bolygóknak a születéséhez. A NASA Hubble Űrteleszkópja ebbe a kozmikus jelenségbe mélyedve 12 kölcsönhatásban lévő galaxis felé fordította tekintetét, és hosszú, ebihal-szerű farkat tárt fel, amelyek gázból, porból és számtalan csillagból állnak. Páratlan pontosságával és ultraibolya fényre való érzékenységével a Hubble lenyűgöző látványt tárt elénk: 425 újonnan képződött csillaghalmaz ünnepi fények füzéreként tarkítja ezeket a farkokat, amelyek mindegyike akár egymillió kék árnyalatú fiatal csillagot tartalmaz.

A NASA megjegyzi, hogy az árapály-farokban lévő csillaghalmazok már régóta ismertek, és olyan ikonikus példákon láthatók, mint az Antennae és a Mouse galaxis, amelyeket ujjakra emlékeztető, hosszúkás kiemelkedések díszítenek.

A csillagászok a közelmúltbeli megfigyelések és archív adatok kombinációját felhasználva elmélyültek az árapály-farokban található csillaghalmazok korában és tömegében, és azt találták, hogy mindössze 10 millió évesek. Legfeljebb úgy tűnik, hogy ezek a klaszterek egymás után alakulnak ki a több ezer fényév hosszúságú farok mentén.

A tanulmány vezető szerzője, Michael Rodruk, a virginiai Ashland állambeli Randolph-Macon College munkatársa meglepettnek adott hangot a farokban lévő fiatal objektumok nagy száma miatt, ami rávilágít a klaszterképzés hatékonyságára ilyen környezetben. A kölcsönhatásban lévő galaxisok közötti gravitációs kölcsönhatás hatékonyan kiterjeszti a galaxis spirálkarját az űrbe, kialakítva a Hubble által megfigyelt megnyúlt farkokat. A galaktikus egyesülés előtt a galaxisok belsejében lévő molekuláris hidrogénfelhők nyugalomban állhattak. A turbulens ütközések azonban felkavarták ezeket a felhőket, és őrült csillagkeletkezési folyamatot indítottak el, miközben a sűrített hidrogén meggyújtotta a csillagok születését a NASA szerint.

E sztáregyüttesek sorsa továbbra is bizonytalan. Gravitációs kötött képződményekként is fennmaradhatnak, és gömb alakú csillaghalmazokká alakulhatnak, amelyek hasonlóak a Tejútrendszerünk szélén keringőhöz. Vagy szétszóródhatnak, csillagglóriát alkotva galaxisuk körül, vagy intergalaktikus utazóként indulhatnak útnak.

Ez a "gyöngysor" jelenség az univerzum történetének egy múltbeli korszakára utal, amikor a galaktikus ütközések gyakoribbak voltak. A Hubble által megfigyelt galaxisok ablakként szolgálnak a távoli múltba, és betekintést nyújtanak a korai univerzumban kibontakozó kozmikus balettbe.

Olvassa el még:

• A Sierra Space bemutatta a teljesen összeszerelt Dream Chaser űrrepülőgépet
• A Hubble képet készített azokról a galaxisokról, amelyek az egyesülés felé haladnak