В Call of Duty: Black Ops hidegháború senkinek nincs szerencséje. Törökök, németek, oroszok, vietnámiak – a Treyarch új játékának „hősei” mindenkit lelőnek az útjukba, és mindezt a „szabad világ” dicsőségére. Maguk a fejlesztők is vesztesnek bizonyultak, akik a nagyok árnyékába lettek ítélve Modern Warfare az Infinity Wardtól, ami teljesen megváltoztatta a modern Call of Dutyról alkotott felfogásunkat. A játékosok is fel vannak háborodva: komoly cselekmény helyett egy áfonyát kaptak a nyolcvanas évek stílusában. És mindezek ellenére… szeretem a Black Ops Cold War-t. És itt minden.
A Call Of Duty sorozat most nem könnyű. A séma, miszerint minden évben megjelenik az akciójáték új része, pénzt hoz a kiadónak, de olyan kellemetlen pillanatokhoz is vezet, amikor egy nagyon jó játék már a megjelenéskor is elavultnak tűnik. És egyáltalán nem szeretném a Treyarch-ot hibáztatni, csupán annyi újítás, ami 2019-ben megjelent a játékban, már szerves résznek tűnik. És megszabadulni tőlük, állítólag ismét visszatérni a múltba, nagyon furcsa. A játékosok szemében a hidegháború a Modern Warfare után született, és nem számít, hogy a fejlesztés valójában vele párhuzamosan zajlott. Együttérzek a stúdióval – szerintem egy nagyon jó lövöldözőt sikerült kiadniuk, ami igaz, kicsit megkésett.
A Call Of Duty történetkampányai mindig érdekesek. A tavalyi rész az egész világon szenzációt tudott kelteni brutális cselekményével, amelyben helye volt a kínzásnak, a háborús bűnöknek és a politikai botrányoknak. Ez a látszólag kétségbeesett kísérlet arra, hogy egy kissé fáradt franchise relevanciáját visszaadja, sikeresnek bizonyult, és egy ideig a Modern Warfare volt a szóbeszéd. Komolyan az év egyik legjobb játékának nevezték. De ha az ottani cselekmény sokakat éppen a tettetett realizmusa miatt háborított fel, akkor a hidegháború pusztán azért nem bántott meg senkit, mert nem lehet komolyan venni.
A címben okkal említettem az "áfonyát": a Cold War egy állítólag elveszett hollywoodi akciófilm a nyolcvanas évekből. A bátor amerikaiak, élükön a bölcs Ronald Reagannel, védik a kapitalista világ érdekeit. Vannak atombomba-üldözések, megfoghatatlan KGB-ügynökök és vietnami visszaemlékezések. Csak Arnie csupasz törzse hiányzik.
Olvassa el még: Az Assassin's Creed Valhalla Review - A Viking Odyssey forrásai
De ha beletörődik a vad akcentusú "elvtársak" (eredeti nyelven játszottam, talán nem lesz olyan furcsa az orosz hangokkal?), akkor nagyon érdekessé válik a játék. A fejlesztőknek volt néhány érdekes ötlete: például további küldetések, többféle befejezés és bizonyos pontokon a választás szabadsága. A játékos többször szembesül azzal a kérdéssel: ölni vagy nem ölni, menteni vagy nem menteni. És ha megmenteni – akkor kit? És később minden ilyen intézkedés reagálni fog. Természetesen nem a The Witcher, de ettől függetlenül élvezetes. Ez az oka annak, hogy kétszer végig kell menni a cselekményen. Természetesen teljesen nevetséges, de én sosem unatkoztam.
Akit nem érdekel az egyjátékos kampány (tudom, sokan vagytok), azoknak ott a többjátékos. Hol nélküle? És ez… ez a Call Of Duty, mi mást mondhatnék? Klasszikus, vintage Call Of Duty. Tetszenek a térképek – részletesek és egyáltalán nem primitívek. Csak nagyon kevés van belőlük - mindössze nyolc, és ez, figyelembe véve a nagy helyszínek csökkentett lehetőségeit. Valahogy nem sűrű egy egyáltalán nem olcsó játékhoz. A "Zombie" módban még kevesebb - csak egy kártya. Többet szoktunk.
Ami a játékmenetet illeti, a "gyors" szóval jellemezhetem. Gyorsabb és kevésbé taktikus, mint a Modern Warfare. A tavalyi rész rajongói sírni fognak, hogy ez mindenben regresszió, mások pedig habzással bizonyítják, hogy Treyarch jobban járt. És mindkét tábor biztosan panaszkodni fog valamire az első hónapokban – már ismerem őket. Nem fogsz tetszeni nekik, bármennyire is próbálkozol. És amint megjelenik az új rész, azonnal elkezdik szerelmüket vallani a hidegháború iránt.
Olvassa el még: Watch Dogs: Legion Review – Komoly vicc
Mint akit leginkább a cég érdekel, nem sok kivetnivalót találtam a multiplayerben – nos, a kevés térképet leszámítva. Minden működik, minden, nagyrészt, mint mindig. Ez a Call Of Duty.
Külön szeretném dicsérni a vizuális összetevőt - és a hangzást. Ahogy a sorozathoz illik, a Black Ops Cold War csodálatosan néz ki mind a régi, mind az új hardveren. Különösen jó optimalizálás a cselekményben, ami a stabil képkockasebességgel és a kiváló minőségű textúrákkal tetszetős. Nagyon szép az egész. A többjátékos játékban azonban a régi konzolok elakadnak, különösen, ha sok játékos van. Nyilvánvalóan a fejlesztők már abban reménykednek, hogy mihamarabb frissítjük.
döntés
Call of Duty Black Ops hidegháború ez az, amire mindannyian vártunk. Buta, gyönyörű és féktelen, néhány rajongónak örömet okoz, másoknak pedig csalódást okoz. Mint az éves sorozat minden más része.