izraeli cég H2Pro azt állítja, hogy rendkívül hatékony vízhasító technológiája 2030-ra kilogrammonként kevesebb mint 1 dollárért zöld hidrogént szállít.
Ez a zöld H2 árának 60-80%-os csökkenését jelentené olyan szintre, ahol az egységnyi energia esetében olcsóbb lenne, mint a benzin jelenlegi kiskereskedelmi ára. Jelenleg 2050-ig senki sem számít ekkora áresésre, és akkor is ez a legjobb forgatókönyv.
Feltéve, hogy az elosztás gyorsan növelhető, és ha a szén ára 100 dollár/tonna CO2-egyenérték, ez azonnal versenyképessé teheti a hidrogént számos alkalmazási területen, a járművektől a szén helyettesítéséig az acélgyártásban és a földgázig az ammóniagyártásban és -feldolgozásban. . Ez még szén-dioxid-adó nélkül is remek alternatíva lenne a gázolajjal szemben a közúti és vasúti közlekedésben.
Pontosan mit ígérnek itt?
A reklámban a H2Pro azt állítja, hogy az E-TAC vízhasítási eljárása "az első technológia, amely 95%-os energiahatékonyságot biztosít a 70%-os vízelektrolízishez képest". Azt is mondja, hogy az E-TAC eszközök "olcsók, könnyen méretezhetők, biztonságosabbak és magasabb nyomáson működnek". A sajtóközlemény azt is kifejti: "A megújuló energiaforrások árának várható csökkenésével együtt a H2Pro technológia lehetővé teszi, hogy 1 dollár/kg-os nagyságrendű zöld hidrogént állítsanak elő, így ez a világ legolcsóbb zöld hidrogénje."
A cég bevezetett egy kis mennyiségű hidrogént termelő laborpadot, de ez a hatékonysági ugrás és a teljes rendszer ígért 95%-os hatékonysága mindenképpen dicséretes. A hidrogént mint energiatároló eszközt befolyásoló egyik kulcstényező a felhasználási ciklusának elégtelensége. Általános szabály, hogy a betakarított megújuló energia körülbelül 30%-át elveszíti abban a percben, amikor a vízelosztás megtörténik. Ennek az aránynak 5%-ra csökkentése a zöldenergia jelentős fejlődéséhez vezetne, még akkor is, ha a hidrogénből energiát nyerő üzemanyagcellák a végfelhasználás szakaszában még mindig nagyon nem hatékonyak.
Miben különbözik az E-TAC folyamat a hagyományos hidrolízistől?
Az áramtermeléssel végzett elektrolízis egyidejűleg hidrogént és oxigént termel azáltal, hogy elektromos áramot vezetnek át lúggal vagy savval dúsított vízen, így oxigéngáz keletkezik, amely az anódhoz, a hidrogén pedig a katódhoz vonzódik. Ezt a műveletet egy membránnal fizikailag elválasztott kamrában hajtják végre, lehetővé téve az egyes gázok külön összegyűjtését.
Az E-TAC, amely az elektrokémiai termikusan aktivált kémiai vízfelosztást jelenti, eredetileg az Izraeli Technológiai Intézetben fejlesztették ki. Ennek során a hidrogén és az oxigén két külön folyamatban keletkezik. Az első (elektrokémiai) szakaszban a 25°C-os vízen áramot vezetnek át, ami H2 szabadul fel, amely a katód közelében összegyűlhet, és hidroxidionok (OH-), amelyeket a nikkel-hidroxid anód (Ni (OH) vonz ) 2). Ez az anódot nikkel-oxi-hidroxiddá (NiOOH) oxidálja.
A második fokozat megszakítja az elektromos áramkört, és a vizet 95 °C-ra melegíti fel, amely az optimális pont, ahol a nikkel-oxi-hidroxid anód reakcióba lép a vízzel. Ez a folyamat felszabadítja az első lépésben felvett oxigént, az anódot visszafordítja nikkel-hidroxiddá, és beállítja egy újabb ciklusra. A vízadalékok, köztük a kobalt, segítenek megelőzni a nem kívánt oxigén képződését az első szakaszban.
A gáznemű hidrogén és oxigén soha nem keveredik, így egyáltalán nincs szükség közöttük membránra. Így a robbanásveszélyes gázkeverék veszélye kizárt. Az E-TAC rendszer a membránrendszerekkel ellentétben képes akár 100 bar-ig terjedő nagy nyomású termelést támogatni, ami azt jelenti, hogy nem kell több pénzt költenie kompresszorokra. Ezenkívül a membrán hiánya csökkenti a tőkeköltségeket, az üzemeltetést és a karbantartást.
Megújuló energiaforrásokkal, például nap- és szélenergiával is jól használható, mivel részterhelés mellett is hatékonyan képes működni. Ezeknek a megújuló energiaforrásoknak a kapacitása folyamatosan változik, és ritkán működnek 100%-on.
Mi a következő lépés?
A H2Pro azt állítja, hogy a 22 millió dolláros befektetési alapot a technológia folyamatos fejlesztésének támogatására és a H2Pro termelési képességeinek növelésére fordítják.
Egy laboratóriumi prototípus naponta körülbelül 100 gramm hidrogént képes előállítani. A cég egy napi 1 kg kapacitású prototípus üzemelésére számít. Iszonyatosan hosszú az út a napi 1 kg-tól az ipari méretű hidrogéntermelésig. A kapitalizmus temetői pedig tele vannak olyan társaságokkal, amelyek technológiái rekordokat döntöttek a laborban, de a való világban nem sikerült megvágniuk azokat.
https://youtu.be/s6ISMgT9kYE
Ha a H2Pro 2030-ra képes létrehozni egy nagyszabású rendszert, amely tiszta energiából hidrogént állít elő üzemanyagcellákhoz kilogrammonként dollárért, akkor eléri azt, amit a legtöbben 2050-re jósolnak – 20 évvel az ütemterv előtt.
Olvassa el még: