2012-ben a grönlandi Maniitsok városának közelében európai geológusok fedezték fel a Föld legrégebbi kráterét. Átmérője 100 km, és a tudósok feltételezése szerint egy aszteroida lezuhanása következtében keletkezett 3 milliárd évvel ezelőtt. Egy új tanulmány azt sugallja, hogy ez a geológiai képződmény valójában nem egy kráter.
A terepkutatás során nemzetközi kutatók egy csoportja megállapította, hogy ennek a területnek számos jellegzetessége nem jöhetett létre aszteroida becsapódása esetén.
Kiderült, hogy ezen a területen hiányzik az egyik legfontosabb jelző, amely a lökéshullám által okozott károkat jelzi, amikor egy űrtest a Földre esik. Ezek a jelzők cirkon kristályok kőzetekben. Nem találták őket a feltételezett kráter falainak szikláiban.
Ezenkívül kiderült, hogy az álkráter talajában a kőzet átkristályosodásának maradványnyomai vannak. A szakértők szerint ezek a kőzetolvadás nyomai csaknem 40 millió évvel fiatalabb időszakhoz tartoznak, mint a mélyedés becsült kialakulási ideje.
Mindezen adatok gondos elemzésével és összehasonlításával a geológusok arra a következtetésre jutottak, hogy ez a táj nem lehet egy meteorit földre zuhanása következtében kialakult kráter. Az új adatok lehetővé teszik a terület kutatásának további, az itteni ásványok felkutatásához kapcsolódó irányokba történő folytatását. És lehetőséget adnak a tudósoknak arra is, hogy megpróbálják kideríteni, hogyan alakult ki egy ilyen mélyedés a Földön.
Egyelőre tehát az adatbázis szerint Földhatás, a Maniitsok szerkezete ma már nem számít becsapódási kráternek. Ehelyett a nyugat-ausztráliai Yarrababba becsapódási szerkezet, amely körülbelül 2,2 milliárd éves, ma a legrégebbi ismert becsapódási kráter címet viseli.
Olvassa el még: