A tektonikus földrengések akkor fordulnak elő, amikor a hegyi lemezek eltolódnak, vagy az óceáni és a kontinentális platformok ütközésének eredményeként. Az ilyen ütközések során hegyek vagy mélyedések képződnek, és a felszín ingadozik. Erős földrengések során a sziklaomlás a teljes törésvonalon átterjedhet. Most egy nemzetközi kutatócsoport egy bumeráng típusú földrengést rögzített, amelyben a szakadás először az eredeti szakadástól távolodik, majd megfordul, és gyorsabban az ellenkező irányba mozdul el.
A szakadás erőssége és időtartama a törés mentén befolyásolja a felszínen a talajremegést, ami károsíthatja az épületeket vagy szökőárokat okozhat. Végső soron a meghibásodási mechanizmusok és a kapcsolódó fizika ismerete segíti a kutatókat abban, hogy pontosabb modelleket és előrejelzéseket készítsenek a jövőbeli földrengésekről, és felhasználhatók a földrengések korai előrejelző rendszereiben.
Noha erős (7-es vagy nagyobb) földrengések fordulnak elő a szárazföldön, és ezeket a közeli monitorhálózat (szeizmométer) méri, ezek a földrengések gyakran okoznak mozgást egy összetett hibahálózat mentén, például dominómintázattal. Ez megnehezíti a szeizmikus eltolódás eredetének hátterében álló mechanizmusok nyomon követését.
2016-ban 7,1-es erősségű földrengést rögzítettek a Romanche törészóna mentén, és a törés mentén követték nyomon a szakadást. Azt mutatta, hogy a törés először egy irányba mozdult el, majd a földrengés felénél megfordult, és áttörte a "szeizmikus hanggátat", és nagy sebességű földrengéssé vált.
Csak néhány ilyen földrengést jegyeztek fel a világon. A csapat úgy véli, hogy a szakadás első szakasza döntő fontosságú volt a második, gyorsan csökkenő szakasz kiváltásában.
Olvassa el még: