Az ESO Very Large Telescope (VLT) segítségével a csillagászok hat galaxist fedeztek fel, amelyek egy szupermasszív fekete lyuk körül alakultak ki, amikor az univerzum egymilliárd évesnél fiatalabb volt. Ez az első alkalom, amikor az ősrobbanás után ilyen szoros csoportosulást figyeltek meg, és a felfedezés segít jobban megérteni, hogyan keletkeztek és nőttek hatalmas méretűre a szupermasszív fekete lyukak, amelyek közül az egyik a Tejútrendszerünk középpontjában található. Olyan gyorsan. Ez alátámasztja azt az elméletet, hogy a fekete lyukak gyorsan növekedhetnek nagy, hálószerű struktúrákban, amelyek sok gázt tartalmaznak táplálékukra.
Az ESO VLT-jét használó új megfigyelések számos galaxist tártak fel a szupermasszív fekete lyuk körül, amelyek mindegyike egy kozmikus gázhálóban fekszik, amely 300-szor akkora, mint a Tejútrendszer. "A kozmikus webszálak olyanok, mint a webszálak" - magyarázza Mignola. "A galaxisok ott állnak és nőnek, ahol a filamentumok keresztezik egymást, és a gázáramok, amelyek mind a galaxisokat, mind a központi szupermasszív fekete lyukat táplálják, áramolhatnak a szálak mentén."
Ebből a nagy, pókszerű, egymilliárd naptömegű fekete lyukkal rendelkező szerkezetből származó fény akkor ért el hozzánk, amikor az univerzum még csak 0,9 milliárd éves volt. A legelső fekete lyukaknak, amelyekről azt gondolták, hogy az első csillagok összeomlása után keletkeztek, nagyon gyorsan kellett növekedniük, hogy az univerzum életének első 0,9 milliárd évében elérjék az egymilliárd nap tömegét. A csillagászok azonban nehezen magyarázták meg, hogyan állhat rendelkezésre elegendő "fekete lyuk üzemanyag" ahhoz, hogy ezek az objektumok ilyen rövid idő alatt ilyen hatalmas méretűre növekedjenek. A feltárt szerkezet elfogadható magyarázatot kínál: a "háló" és a benne lévő galaxisok elegendő gázt tartalmaznak ahhoz, hogy a központi fekete lyuknak olyan tüzelőanyagot biztosítsanak, amelyre gyorsan szupermasszív óriássá válhat.
De hogyan alakultak ki ilyen nagy szerkezetek? A csillagászok úgy vélik, hogy a titokzatos sötét anyag óriási fényudvarja a kulcs. Úgy gondolják, hogy ezek a láthatatlan anyag nagy régiói hatalmas mennyiségű gázt vonzanak a korai univerzumban; A gáz és a láthatatlan sötét anyag együttesen hálószerű struktúrákat alkotnak, amelyekben galaxisok és fekete lyukak növekedhetnek.
A most felfedezett galaxisok a leghalványabbak közé tartoznak, amelyeket modern távcsövekkel lehet megfigyelni. Ez a felfedezés több órányi megfigyelést igényelt a rendelkezésre álló legnagyobb optikai teleszkópokkal, beleértve az ESO VLT-jét is.
Ezek az eredmények hozzájárulnak ahhoz, hogy megértsük a szupermasszív fekete lyukak és a nagy kozmikus struktúrák kialakulását és fejlődését. Az ESO rendkívül nagy teleszkópja, amely jelenleg Chilében épül, folytatni tudja majd ezt a kutatást azáltal, hogy erőteljes műszereivel még sok halvány galaxist figyel meg a korai univerzum hatalmas fekete lyukai körül.
Olvassa el még:
- A csillagászok az északi félteke égboltjáról állítottak össze panorámát a TESS távcső felvételeiből
- A Webb teleszkóp becsülettel teljesítette a szigorú teszteket. Következő az űr?