A Marson az elmúlt néhány évtizedben végzett tudományos kutatások egyre több bizonyítékot szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy a Mars felszínének történelmének korai szakaszában volt lakható környezet. Feltételezték azokat a helyeket a Marson, ahol Marsi élet létezhet, például felszín alatti környezeteket, barlangokat és jéglerakódásokat.
A népesség evolúciójának és az élet Marson való jelenlétének teljes megértése fontos lesz más földönkívüli élőhelyek és potenciális életformák megértéséhez és tanulmányozásához. A 2020-as években számos űrügynökség kiemelt küldetései fontos szerepet fognak játszani abban, hogy végre megválaszolják ezeket az ősi kérdéseket.
A Japan Aerospace Exploration Agency (JAXA) kutatói például új ötletet javasoltak a földönkívüli élet kutatására. A tudósok jelenleg a Mars felszínén található Jezero krátert tanulmányozzák a Perseverance rover segítségével. Ez a munka a NASA és az ESA (Európai Űrügynökség) közös erőfeszítésének a része, amelynek célja, hogy mintákat gyűjtsenek a Marsról, és azokat a Földre szállítsák. A JAXA tudósai azonban úgy vélik, hogy a bolygó életére vonatkozó bizonyítékok keresése során a műholdakra - a Phobosra és a Deimosra - kell összpontosítani.
A szerkesztő ajánlása: A vörös bolygó megfigyelése: A marsi illúziók története
A helyzet az, hogy a Mars mindkét holdja - a Phobos és a Deimos - kisebb, mint a Föld holdja, ráadásul sokkal közelebb vannak a bolygóhoz. A korlátozott erőforrások miatt a Mars felszínének tanulmányozására küldött szondák csak felszínének egy kis részét vizsgálják. Ha van élet vagy annak nyomai, nem könnyű megtalálni. Ezért a tudósok azt feltételezték, hogy a Mars egyik műholdján lévő szonda jobb eredményeket tud felmutatni.
A jövőre nézve a JAXA már megtervezte a Martian Moons eXploration (MMX) küldetést, amelynek során a tudósok egy szondát küldenek Phobosra, hogy mintákat vegyenek és az évtized végéig a Földre szállítsák. A projektet 2024-re tervezik.
A Marsról származó minták potenciálisan különféle biomarker molekulákat tartalmazhatnak. A minta tartalmazhat modern élő szervezeteket a tó kráteréből, ha jelen vannak. Természetesen a NASA és az ESA küldetései életre utaló jelek nélkül is visszaküldhetik a mintákat, mivel azok egy helyen vannak koncentrálva. Az MMX egyértelmű előnye, hogy több régióból származó marsi anyagokat szállít. A Marson bekövetkezett kráteres becsapódások véletlenszerű természete biztosítja az összes lehetséges marsi anyagot, az üledékektől a vulkáni kőzetekig, átívelve annak minden geológiai korszakát.
A kölcsönös nemzetközi együttműködés választ adhatna olyan kérdésekre, mint – milyen marsi élet, ha van, hogyan keletkezett és fejlődött időben és térben? Ha egyáltalán nem lenne élet a Marson, ezek a küldetések feltétlenül szükségesek lennének ahhoz, hogy megtudjuk, miért halt meg a Mars, és miért van élet a Földön.
Olvassa el még: