A naplemente a természet egyik legszebb jelensége. Bár talán csak azért gondoljuk így, mert még sosem láttuk naplemente az Uránuszon, a Vénuszon vagy a Marson. NASA megmutatta, hogyan nyugszik le a Nap más bolygók felett.
Jeronimo Villanueva, a NASA Űrrepülési Központjának bolygókutatója vizuális modellt készített az Uránusz naplementéről, hogy amikor a szonda leereszkedik a jeges bolygóra, a fényváltozások segítségével tudja értelmezni a régió kémiai összetételét.
Ez a kék-zöld szín a napfény és a bolygó légkörének kölcsönhatásából származik. Amikor a fény belép a bolygó légkörébe, a hidrogén, a hélium és a metán elnyeli a világ hosszúhullámú vörös részét. A világ rövid hullámhosszú kék és zöld részei szétszóródnak, amikor a fotonok visszaverik a gázmolekulákat és más részecskéket a légkörben.
A műszer pontosságának ellenőrzésére a tudós más űrobjektumokon (Mars, Vénusz, Uránusz, Titán, TRAPPIST-1 e) szimulálta a Nap lenyugvását. Mivel ezek az égitestek a napfénytől távol keringenek, napnyugtakor a fotonok energiájuktól és a légkörben lévő molekulák típusától függően különböző irányokba szóródnak. Ennek eredményeként minden objektum saját egyedi színpalettával rendelkezik.
A videón a kamera ultraszéles lencséjén keresztül láthatjuk a naplementét. A fehér pont a Nap helyét jelzi.
Ezek a különféle űrobjektumokból származó égbolt modellek mostantól a Planetary Spectrum Generator nevű online eszköz új szolgáltatásai. Segít a tudósoknak újrateremteni, hogyan halad át a fény a bolygók, exobolygók, holdak és üstökösök légkörén, hogy megértsék, miből áll a légkör és a felszín.
Olvassa el még: