A NASA Parker Solar Probe szondája által készített új felvételek feltárták a Vénusz vörösen izzó felszíni fényét, amely áttöri a káros felhők fátylát, és segít jobban megérteni a sziklás és titokzatos bolygót alkotó ásványokat.
A Wide-field Imager for Parker Solar Probe (WISPR) adatainak felhasználásával a tudósok bekukucskálhattak a bolygó sűrű légköre alá, és olyan geológiai jellemzőket tártak fel, mint a hegyvidékek, fennsíkok és síkságok. A Földhöz való viszonylagos közelsége ellenére a Vénuszt nagyon nehéz tanulmányozni. A Föld „gonosz ikerpárjának” nevezik, mert bár méretében, tömegében, szerkezetében és összetételében hasonlít a Földhöz, mélységesen ellenséges az élettel. A Földön az éghajlat mérsékelt és párás, a Vénuszon száraz és valószínűleg vulkáni, átlagos felszíni hőmérséklete 471° C. A vénuszi égboltot vastag, mérgező felhők töltik meg, köztük kénsavas eső. Ezen jellemzők miatt a bolygót nehéz közelről tanulmányozni. Készülékeket küldtek, de végül elolvadtak. Ezek a fullasztó felhők pedig nemcsak lehetetlenné, de megnehezítik a felszín külső megfigyelését.
Ez az, ahol a WISPR meglepte a tudósokat. Tavaly ő több képet készített a Vénusz éjszakai oldaláról, amelyen felszíni vonások látszottak a felhőrétegeken keresztül.
A WISPR látható fényre van optimalizálva, ami azt jelenti, hogy az emberi szem által látható hullámhosszon készít képeket. De kiderült, hogy a készülék egy kicsit távolabb is lát, a spektrum közeli infravörös, emberi szem számára láthatatlan részébe. Az infravörös és közeli infravörös spektrum a hőenergia, azaz a hő hullámhossza. A Vénusz nappali oldalán, amelyet a Nap melegít, a felszínről érkező infravörös sugárzás elveszik. Ám az éjszakai oldalon úgy tűnik, hogy a bolygó felszínén a hőmérséklet-ingadozások váratlanul eszköznek bizonyulnak.
Más technológiák, mint például az 1990-es években a Magellan szondával végzett radarképalkotás és a jelenlegi JAXA Akatsuki szonda infravörös képalkotása, elég jó térképet adtak a Vénusz felszíni geológiájáról. A kutatók szerint a WISPR hozzájárulása a látható spektrum szélére tolja a tudásunkat. A tavalyi átrepülés során felfedték az Aphrodite Terra nevű területet, amely a bolygó felszínének legnagyobb magaslati területe. Az izzó felhők hátterében sötét foltnak tűnt. A magasabban fekvő Aphrodite Terra ugyanis jóval hidegebb, mint a környező terep, ezért látható a bolygó infravörös vagy infravörös közeli képén.
A többi funkció a képeken látható. A Tellus Regio-fennsíkra és az Aino Planitia-síkságra szintén jellemzőek a magasságkülönbségek, amelyek az infravörös hullámhossz-tartományban lévő felhőkön keresztül is láthatóvá teszik őket.
Bár a képek domborzati szempontból semmi újat nem árultak el, az adatok mégis segíthetnek a Vénusz jobb megértésében. Mivel a különböző ásványok eltérően vezetik és adják le a hőt, az emissziós vizsgálatok megpróbálhatják rekonstruálni a bolygó felszínének ásványtani szerkezetét. Ez pedig segít megérteni a történetét.
Felületének tanulmányozása segít megérteni, mennyire elterjedt és milyen új keletű ez a tevékenység. A látható és közeli infravörös adatokkal kiegészítve a ma rendelkezésre álló adatkészlethez, kibővíti a tudósok által ehhez felhasználható hullámhossz-tartományt.
Olvassa el még: