A NASA egységes szabályokat dolgozott ki arra vonatkozóan, hogy egy űrhajós mekkora sugárzást kaphat karrierje során. Erre azért van szükség, hogy csökkentsék a betegségek kialakulásának kockázatát a szervezetben. Az ügynökség kutatói kifejtették, hogy az űrhajósok folyamatosan szembesülnek a sugárzás veszélyével, mivel a Napból repülő részecskék és a nagy energiájú kozmikus sugarak folyamatosan hatnak testükre.
Ha a sugárzást nem kontrollálják, az mindenféle egészségügyi problémát okozhat, elsősorban a rák kockázatát növeli. Ezért a repülések tervezésekor a NASA a sugárterhelés határértékét használja annak meghatározására, hogy mennyi ideig tartózkodhatnak az űrhajósok az űrben. De ez a határ nem minden űrhajósra vonatkozik. Most független szakértők támogatják a NASA javaslatát ezen számok megváltoztatására.
A hivatal jelenleg kockázatértékelés alapján számítja ki ezt a határt. A határérték az a teljes expozíció mértéke, amelynél 3%-kal nő annak a valószínűsége, hogy egy űrhajós rákban haljon meg élete hátralevő részében.
A sugárzás által kiváltott rákos megbetegedések iránti fogékonyság azonban az életkortól és a nemi szervektől függ, így a korlátozás nem teszi lehetővé, hogy mindenki ugyanannyi időt tölthessen a térben. Ezért a jelenlegi szabályok szerint a NASA űrhajósai nem tölthetnek annyi időt a Föld körüli pályán, mint a férfi űrhajósok, a fiatalabb szakemberek pedig kevesebb időt töltenek majd, mint idősebb kollégáik, akiknek nincs annyi idejük arra, hogy szervezetükben rákos megbetegedés alakuljon ki.
A NASA úgy döntött, hogy a sugárzás átlagos határértéke 600 millisievert lesz az ügynökség teljes pályafutása alatt. Összehasonlításképpen: egy orvosi rendelőben végzett mellkasröntgen körülbelül 0,1 millisievert ad, a Föld természetes sugárzási háttere pedig körülbelül 3 millisievert évente. 1986-ban a csernobili atomerőmű nullapontjához közel álló munkások 6 millisievert kaptak.
Eközben egy új jelentés szerint egy űrhajós a Nemzetközi Űrállomáson 6 hónapig tartó tartózkodása során 50 és 120 millisievert közötti sugárzást kap. A távolabbi úti célok, például a Mars, több sugárzásnak vannak kitéve. Hacsak nincs sokkal jobb sugárvédelem, a Marsra induló űrhajósoknak egy opt-out eljáráson kell keresztülmenniük. A jelentés hangsúlyozza, hogy a NASA-nak ehhez világos és átlátható keretet kell teremtenie. A tudósoknak még sokat kell tanulniuk arról, hogyan reagálnak az emberek a sugárzásra az űrben, mert "sok különbség van az atombomba túlélése és a Marsra jutás között".
Olvassa el még: