A tudósok lenyűgöző új pillantást fedeztek fel a Plútó törpebolygó tájképének kialakulásában. Egy nemzetközi kutatócsoport, köztük Dr. Adrienne Morison az Exeteri Egyetemről, megmutatta, hogyan keletkeztek hatalmas jégképződmények a bolygó egyik legnagyobb kráterében, a Szputnyik Planitában. A Plútó felszínének talán legszembetűnőbb tulajdonsága, a Sputnik Planitia egy becsapódási kráter, amely egy fényes, Franciaországnál valamivel nagyobb síkságból áll, és tele van nitrogénjéggel.
Az új tanulmányban a tudósok kifinomult modellezési technikákkal kimutatták, hogy ezek a sokszög alakú jégformák jégszublimációval jönnek létre, amely jelenség során a szilárd jég gázzá alakulhat anélkül, hogy folyadékká alakulna. A kutatócsoport kimutatta, hogy a nitrogénjég szublimációja elősegíti a konvekciót a Sputnik Planitia jégtakaróban, lehűtve annak felszínét.
Dr. Morison, az Exeter Fizikai és Csillagászati Tanszékének munkatársa a következőket mondta: „Amikor a New Horizons szonda 2015-ben csak elrepült a Plútó mellett, az összegyűjtött adatok elegendőnek bizonyultak ahhoz, hogy alapvetően megváltoztassák e távoli világról alkotott képünket. Különösen azt mutatták ki, hogy a Plútó még mindig geológiailag aktív, annak ellenére, hogy messze van a Naptól, és korlátozott belső energiaforrásai vannak. Beleértve a Sputnik Planitiát is, ahol a felszíni körülmények lehetővé teszik, hogy légkörében a gáznemű nitrogén együtt éljen a szilárd nitrogénnel. Tudjuk, hogy a jég felszíne figyelemre méltó sokszögletű vonásokat mutat, amelyeket a nitrogénjégben termikus konvekció hoz létre, amely folyamatosan rendezi és megújítja a jég felszínét. Kérdések merültek fel azonban azzal kapcsolatban, hogy ez a folyamat hogyan mehet végbe."
A kutatócsoport egy sor numerikus szimulációt futtatott le, amelyek kimutatták, hogy a szublimációs hűtés fokozhatja a konvekciót, ami összhangban van a New Horizontól származó számos adattal, beleértve a sokszögek méretét, a terep amplitúdóját és a felszíni sebességet. Ez összhangban van azzal az időkerettel is, amelyben az éghajlati modellek a Sputnik Planitia szublimációját jósolják, körülbelül 1-2 millió évvel ezelőtt. Kimutatták, hogy ennek a nitrogénjégrétegnek a dinamikája utánozza a Föld óceánjainak éghajlat által vezérelt dinamikáját.
A szilárd réteg ilyen dinamikája az éghajlat hatására más bolygótestek felszínén is előfordulhat, mint például a Triton (a Neptunusz egyik holdja) vagy az Eris és a Makemake (a Kuiper-övből).
Olvassa el még: