A Hold poros felszíne – az Apollo űrhajósok holdnyomairól készült képeken – az aszteroidákkal való ütközések és a kőzetet évmilliók alatt erodáló zord űrkörnyezet alakította ki. Ennek az anyagnak egy ősi rétege, amelyet időszakos lávafolyamok borítanak, és most a Hold felszíne alá temetik, új betekintést nyújthat a Hold mély múltjába, vélekedik egy tudóscsoport.
"Gondos adatfeldolgozás során izgalmas új bizonyítékokat fedeztünk fel arra vonatkozóan, hogy ez az eltemetett réteg, az úgynevezett paleoreholit, sokkal vastagabb lehet, mint azt korábban gondolták. Ezeket a rétegeket kialakulásuk óta nem bolygatták meg, és fontos rekordok lehetnek a korai aszteroida becsapódás és a Hold vulkáni történetének meghatározásában” – mondta Tieyuan Zhu, a Pennsylvaniai Egyetem geofizikai docense.
A Zhu vezette csapat új elemzést végzett a kínai Chang'e 3 misszió 2013-ban gyűjtött radaradatairól, amely az első közvetlen földi radarmérést végezte a Holdon.
A kutatók egy vastag, körülbelül 4-9 méteres paleoreholit réteget találtak két réteg lávakő között, amelyekről úgy gondolják, hogy 2,3 és 3,6 milliárd évesek. A kapott adatok azt mutatják, hogy a paleoreholit sokkal gyorsabban alakult ki, mint a korábbi becslések - 2 m/milliárd év, állítják a tudósok.
Szintén érdekes:
- A kínai FAST rádióteleszkóp több mint 1600 rádiójelet rögzített
- Kína azt tervezi, hogy felbocsátja első műholdját a Nap tanulmányozására
A Hold története során vulkáni tevékenység történt, melynek következtében lávakőzetek rakódtak le a felszínen. Ez a kőzet az ismétlődő aszteroida becsapódások és az űrmállás hatására végül porrá és talajra, úgynevezett regolitra bomlik, majd a későbbi lávafolyamok betemetik.
A korábbi kutatások egy olyan adathalmazt vizsgáltak, amelyet akkor hoztak létre, amikor a Yutu rover elektromágneses impulzusokat küldött a Hold felszínére, és figyelte, ahogy visszapattannak. Zhu szerint csapata egy négylépéses adatfeldolgozási folyamatot fejlesztett ki a jel felerősítésére és az adatzaj elnyomására. A tudósok a polaritás változását figyelték meg, amikor az elektromágneses impulzusok áthaladtak a sűrű lávakőzeteken és a paleoreholiton, lehetővé téve a csapat számára, hogy különbséget tudjon tenni a különböző rétegek között.
A kutatócsoport szerint az eredmények magasabb meteoritaktivitást jelezhetnek a Naprendszerben ebben az évmilliárdokkal ezelőtti időszakban. Az adatfeldolgozó eszközök segítségével értelmezhetők a jövőbeni Holdra, Marsra vagy a Naprendszer más helyeire irányuló küldetések során gyűjtött hasonló adatok. A csapat jelenleg gépi tanulási technológiával dolgozik az elért eredmények további javítása érdekében.
Olvassa el még: