2027-ben a NASA azt tervezi, hogy elindítja a negyedik olyan forradalmi küldetést, amely megváltoztathatja a világegyetemi életről alkotott képünket. Ehhez egy NASA drón is hozzájárul Szitakötő, amely a Szaturnusz legnagyobb holdjára, a Titánra fog repülni, egy aktív jeges világba, ahol nitrogénben gazdag légkör és folyékony vizű földalatti óceánok borulnak, és ahol metán esik az égből.
A Dragonfly készen áll arra, hogy alaposan szemügyre vegye az egészet, és talán nyomokat találjon a holdi élet eredetére. Ez lesz a NASA első bolygóközi forgószárnyas repülőgépe, amely a tudomány teljes skálájával van felszerelve eszközöket, és több mérföldet is képes lesz repülni a Titán tudósok érdeklődésére számot tartó felszínének geológiai pontjai között.
A Dragonfly-t jelenleg a Johns Hopkins Alkalmazott Fizikai Laboratóriumban tervezik és építik, és része a NASA New Frontiers programjának, amely egy aszteroida tanulmányozását is magában foglalja. hogy benn az OSIRIS-REx szondával, a Jupiter pályájára küldött Juno szondával és a New Horizons szondával, amely elrepült a Plútó mellett, és jelenleg a Kuiper-övet tanulmányozza.
A Szaturnusz legnagyobb holdja egyben a Naprendszer második legnagyobb holdja is. Súlyukat tekintve a Titán csak a Jupiter egyik műholdja, a Ganymedes marad el. Bolygótestként nagyobb, mint a Merkúr, és légköre négyszer sűrűbb, mint a Földé. A nagy méret és az alacsonyabb gravitáció a sűrű légkörrel kombinálva ideális jelöltté teszi ezt az űrobjektumot a Dragonfly robotkutató számára.
Egy másik felderítő drónt már használ az űrügynökség a Mars felszínén. Találékonyság a Perseverance roverrel érkezett a Vörös Bolygóra, és az első ember alkotta jármű lett, amely aerodinamikailag irányított repülést hajtott végre egy idegen bolygón. A forgószárnyas repülőgépet eredetileg csak egy sor próbarepülésre küldték, de a NASA úgy döntött, hogy megtartja a rover társának.
Az Ingenuity csak kamerákkal és néhány alapvető műszerrel van felszerelve, amelyek biztosítják a repülőgép egészségét és repülési teljesítményét. A Dragonfly-nek egy egész laboratóriuma lesz. A titán geológiailag nagyon változatos, ezért a Dragonfly-t úgy tervezték, hogy sokféle tesztelést végezzenek a légkörrel és a föld feletti és alatti folyadéktestek kémiai összetételével.
Ezenkívül a drón a Titán felszínéről vett mintákat is elemzi a Drill for Acquisition of Complex Organics (DrACO) műszerrel. A mintákat a gép belsejében tárolják és elemzik. Tömegspektrométer is lesz benne Szitakötő (DraMS), amely meghatározza egy minta kémiai összetételét a molekula összetételének ionizációs eljárással történő lebontásával (amely magában foglalja a minták lézerrel történő elpárologtatását egy apró fedélzeti kemencében). Hogy pontosan miből áll a Titán felszíne, az óriási hatással lehet az asztrobiológiai kutatókra, tudósokra és általában az emberiségre.
A tudósok azt tervezik, hogy a DrACO és a DraMS segítségével tanulmányozzák a Titán környezetét, hogy meghatározzák a lakhatóságát, és megtalálják az élet jeleit jelző kémiai markereket. "Szeretnénk kideríteni, hogy zajlik-e olyan kémiai folyamat a Titánon, amely fontos lehet a Föld korai prebiokémiai rendszerei számára" - mondják a tudósok.
A 2027-es kilövés után a Dragonfly közel hétéves utat tesz meg, és ha minden jól megy, valamikor 2034-ben landol a Titán felszínén, és megkezdi a 32 hónapos küldetést. Ha a Dragonfly megismétli a New Horizons sikerét, Juno, Curiosity vagy elődje az Ingenuity, akkor talán tovább tart a Titán expedíciója.
Olvassa el még:
a bolond gondolatban örül)