4 ezredmásodpercenként egy halott csillag erőteljes sugárzást bocsát ki bolygónk felé. Ne aggódj – minden rendben lesz a Földdel. A halott csillag apró társa van bajban.
Egy új tanulmányban a tudósok leírják ezt a balszerencsés kettős csillagrendszert - az égi objektumok ritka osztályát, amelyet fekete özvegy pulzárként ismernek. A kannibálpókhoz hasonlóan, amelyről az ilyen típusú rendszer a nevét kapta, a pár nagyobb tagja úgy tűnik, hogy felfalja és elpusztítja kisebb társát (a nőstény pókok gyakran nagyobbak, mint a hímek). A gyors felszívódás azonban hosszú várakozás, a nagy sztár mintha sokkal lassabban ölné meg partnerét. Több száz vagy ezer év alatt a nagyobb csillag anyagot szívott fel a kisebb csillag környezetéből, ezzel egyidejűleg a kisebb csillagot villanó energiasugarakkal árasztva el, amelyek még több anyagot löktek ki az űrbe.
Lehetséges, hogy egy napon a nagyobb csillag képes lesz teljesen elnyelni a kisebbet - mondta a Live Science-nek Emma van der Wateren, a tanulmány vezető szerzője, a Holland Rádiócsillagászati Intézet (ASTRON) posztdoktori munkatársa. De előtte a tudósok azt remélik, hogy működőképessé teszik ezt a furcsa rendszert. A tanulmány szerzői abban reménykednek, hogy a nagyobb csillag meglepően egyenletes impulzusainak figyelésével a hirtelen anomáliák után ez a pulzár segít észlelni a ritka hullámokat a téridő szövetében, amelyet gravitációs hullámoknak neveznek.
A tudósok 0610-ban fedezték fel a J2100-10 csillagrendszert a Földtől körülbelül 000 2003 fényévre, amikor rádióteleszkóppal megfigyelték annak periodikus lüktetését. A kutatók a rendszert egy pulzárhoz kötötték, egy kis, sűrű, összeomló csillaghoz, amely nagyon gyorsan forog.
Ezek a halott csillagok erősen mágnesezettek, és forgásukkor elektromágneses sugárzást bocsátanak ki pólusaikról. Ha az egyik sugár a Földre irányul, a hatás hasonló a világítótoronyhoz: a fény fel- és kikapcsol, ahogy a sugár elhalad mellettünk. Ha a fény 10 ezredmásodpercenként vagy kevesebben villan fel (mint például a J0610-2100, amely 3,8 ezredmásodpercenként villog), akkor a csillag egy még ritkább kategóriába esik, amelyet ezredmásodperces pulzárnak neveznek.
Sok ezredmásodperces pulzár osztozik pályáján a Nap-szerű kísérőcsillagokkal, amelyeket a pulzárok lassan felfalnak. Amikor a pulzárok elnyelik a kísérőcsillagokból kilökődő anyag forgó korongjait, azok a galaxis egész területén észlelhető röntgensugárzásban világítanak.
És néha egy pulzár többet is el tud venni társától, mint amennyit megillet. Ha a pulzár kísérőcsillagának tömege kisebb, mint a Föld Nap tömegének egytizede, akkor egy ilyen csillagrendszert „fekete özvegy” pulzárnak neveznek.
A J0610-2100 volt a valaha felfedezett harmadik fekete özvegy pulzár, és úgy tűnik, az egyik legéhesebb. A tanulmány megállapította, hogy a pulzár kísérőcsillagának tömege mindössze 0,02 a Nap tömegének, és körülbelül hét óránként kerüli meg a pulzárt. A tudósok 16 év rádióteleszkóp-adatait elemezték ebből a kannibál csillagrendszerből. Bár a rendszer összetéveszthetetlenül hasonlít egy fekete özvegy pulzárra, a csapat meglepődve tapasztalta, hogy hiányzik belőle néhány jellegzetes vonás. Például a csillagrendszer soha nem mutatta ki az úgynevezett rádiós fényerő-szabályozást, amely szinte univerzális jelenség más fekete özvegy pulzároknál. 16 év alatt a csillagrendszer sem mutatott semmilyen eltérést az időben – hirtelen apró eltérések voltak a pulzár impulzusának időzítésében a csillagászok előrejelzéseihez képest.
Van der Vateren szerint e két gyakori jelenség hiánya nehezen magyarázható. Lehet, hogy ennek a pulzárnak a látószöge el van tolva, hogy a rádiófogyatkozás egyszerűen ne legyen látható a földi teleszkópok számára, vagy esetleg a pulzár kísérőcsillaga nem bocsát ki annyit, mint más ismert pulzárok, amelyek ezeket a tulajdonságokat mutatják. De mindenesetre ez a fekete özvegy rendszer hihetetlenül stabil és kiszámítható, így ideális jelölt a gravitációs hullámok észlelésére, állítják a kutatók.
Ezek a hullámok (először Albert Einstein jósolta meg) akkor keletkeznek, amikor az univerzum legerősebb objektumai kölcsönhatásba lépnek egymással – például fekete lyukak vagy neutroncsillagok ütközésekor. A hullámok fénysebességgel oszcillálnak az időben és a térben, és eltorzítják az univerzum szövetét az útjukban.
A gravitációs hullámok észlelésének egyik módja a csillagászok az, hogy egyidejűleg több tíz milliszekundumos pulzárt figyelnek meg az úgynevezett pulzár szinkronizációs tömbök segítségével. Ha nagyjából ugyanabban az időben a tömb minden pulzárja hirtelen időbeli szabálytalanságot tapasztal, az azt jelezheti, hogy valami hatalmas, például gravitációs hullám megzavarta a pulzusukat a Föld felé vezető úton. Ez az, ami miatt olyan fontos az ehhez hasonló, rendkívül kiszámítható fekete özvegy pulzárok felfedezése.
A fekete özvegy pulzárok, amelyek rádiófogyatkozásaik és időbeli anomáliáik miatt általában túl temperamentumosak, ritkán jó jelöltek a gravitációs hullámok észlelésére. A J0610-2100 azonban kivétel lehet – és már a létezése is arra utal, hogy lehetnek más releváns kivételek.
Segíthet Ukrajnának az orosz megszállók elleni küzdelemben. Ennek legjobb módja, ha adományokat adományoz az ukrán fegyveres erőknek ezen keresztül Savelife vagy a hivatalos oldalon keresztül NBU.
Olvassa el még:
- Hubble felfedezte az Univerzum egyik legrégebbi csillagát, az Earendilt
- A SpaceX a Falcon 9-et készíti elő a NASA Axiom Space Ax-1 küldetésének április 8-i indítására