A NASA James Webb űrteleszkópja indították el tíz év késéssel és 10 milliárd dollárral túllépte a költségvetést, de végül megtörtént. Most, hogy a teleszkóp az űrben van, mi vár az asztrofizikára a Föld felszínén túl? Íme 5 közelgő küldetés, amelyre érdemes gondolni.
A Nancy Grace Romanről, a NASA első főcsillagászáról elnevezett távcsövet eredetileg Wide-Field Infrared Space Telescope-nak vagy WFIRST-nek hívták. Fő célja az univerzum nagy területeinek feltérképezése a sötét energia tanulmányozása céljából.
A távcső, amely várhatóan 2027-ben indul, galaxisok millióit méri majd fel, és elkészíti kozmológiai környékünk térképét. A csillagászok azt remélik, hogy a galaxisok eloszlását felhasználhatják a sötét energia evolúciójának tanulmányozására. Bónuszként a műszer gravitációs mikrolencsét – a csillagok háttérfényének apró változásait – is alkalmazza potenciálisan több millió exobolygó észlelésére.
A James Webb Űrteleszkóp olyan, mint a Hubble Űrteleszkóp továbbfejlesztett változata. Olyan nagy, hogy nem is fér bele egyetlen rakéta burkolatába sem, ha nem tartalmaz bonyolult, origamira emlékeztető tükörszegmenseket. A Large Ultraviolet/Optical/Infrared Surveyor (LUVOIR) még nagyobb, a tükör átmérője több mint 15 m. A csillagászok azt remélik, hogy ez az általános célú teleszkóp számos csillagászati tudományos feladat megoldására lesz képes, mint például a felhő megfigyelése. a Jupiter csúcsai 25 km-es felbontásban, és biológiai aláírásokat találtak más bolygók légkörében.
A LUVOIR még csak a tervezési szakaszban van, és versenyben áll más megfigyelőközpontokkal a kiemelt finanszírozásért. De ha a projekt megvalósul, a megaűrtávcső 2030-ban elindul.
A lakható bolygók keresése nagyon forró téma a csillagászatban. A Föld 2.0 felfedezése aranybánya lenne, segítene megérteni, mennyire elterjedt az élet az univerzumban, és talán még azt a felfedezést is beharangozná, hogy nem vagyunk egyedül. Ennek érdekében a csillagászok a Föld közeli másolatait keresik - olyan bolygókat, amelyek tömege és összetétele hasonló az otthonunkhoz, és amelyek a folyékony víz létezéséhez elegendő távolságban keringenek a napszerű csillagok körül. De egy bolygó megtalálása csak a kezdet, tanulmányoznunk kell a légkörét, hogy keressük a biológiai jeleket – az élet kémiai melléktermékeit. Például a nagy mennyiségű oxigén jelezheti, hogy aktív fotoszintézis zajlik a bolygón, a nagy mennyiségű metán pedig azt, hogy baktériumszerű organizmusok léteznek ott.
A Habitable Exoplanet Imaging Mission (HabEx) ezt reméli. Bár a finanszírozás is versenystádiumban van, a projekt támogatói remélik, hogy 2035-ben elindítják a HabEx-et. Ami a HabEx-et ragyogóvá teszi, az a csillagárnyéka – egy hatalmas repülő korong, amely blokkolja az egyes csillagok fényét, lehetővé téve a távcső számára, hogy közvetlen képeket készítsen az exobolygókról.
A Space Laser Interferometric Antenna (LISA) egy űralapú gravitációs hullám-obszervatórium. Az Európai Űrügynökség vezetésével olyan gravitációs hullámforrásokat céloz majd meg, amelyeket a földi detektorok nem észlelnek, mint például a szupermasszív fekete lyukak ütközésének és a galaxisunkban lévő kompakt objektumok összeolvadásának. A LISA három műholdból áll majd, amelyek egymástól körülbelül 2,5 millió km távolságra keringenek a Nap körül.
A lézerek állandó ide-oda dobálásával a műholdak képesek lesznek mérni a köztük lévő távolság bármilyen kisebb változását, különösen, ha gravitációs hullámok közelednek feléjük. Az obszervatórium elindítását 2034-re tervezik.
Volt idő, mire megjelentek a csillagok. Az Ősrobbanás utáni első néhány százmillió évet „sötét középkornak” nevezték. Ezt a korszakot egyetlen távcső sem figyelte meg… mert sötét volt. De semleges hidrogénszálak úsztak át ezen a sötétségen. A semleges hidrogén nagyon specifikus fényt bocsát ki, melynek hullámhossza pontosan 21 cm. Ez a sugárzás az univerzumban végigjárta ezeket az eonokat, és ma, 13 milliárd évvel később, 2 m-rel megváltoztatta a hullámhosszát. Ez a rádió hatótávolsága, ami azt jelenti, hogy hogy az ilyen típusú sugárzás észlelésére irányuló minden kísérletet elnyom a földi rádiósugárzásunk. Itt jön a megmentésre a Dark Ages Radio Explorer (DARE) projekt.
A DARE jelenleg a tervezési fázisban van, és a projekt támogatói remélik, hogy a következő néhány évben elindítják. Ez egy viszonylag egyszerű obszervatórium, lényegében egy autóantenna az űrben, de a helye egyedi lesz: a Hold körül fog keringeni. A Hold túlsó oldala az egyetlen ismert hely a belső Naprendszerben, amely mentes az ember által okozott rádióinterferenciától. Ez a legcsendesebb hely a környéken, és a legjobb hely a "sötét középkor" vadászatára.
Olvassa el még:
Mind Comments
Köszönöm! Nagyon érdekes volt (főleg a DARE-ról) :)